Kósa Ruben
Táncos, koreográfus, művészeti vezető
Van már akkora távolság, hogy visszanézve minden, ami valaha véletlennek tűnt, sorsszerűnek látszik: az életem összeforrt a néptánccal, és ennél jobb nem is történhetett volna velem.
Kapcsolat
Tánc az élet
Emlékszem, az utánpótlás-csoport egy nyári tábor alkalmával kezdett el közösen próbálni a Zalai Táncegyüttessel.
Még előtte néhány hónappal láttam egy videót az interneten, amin – akkor még nem tudtam, hogy – az Ordasok táncoltak legényest. Azt a felvételt annyiszor néztem meg, hogy szinte fejből tudtam a koreográfiát. Egész nyáron lázban égtem, hogy a táborban talán mi is legényest fogunk tanulni. Így is lett. Ekkor kezdtem el ismerkedni a kalotaszegi legényessel, amely azóta is a legkedvesebb táncaim közé tartozik.
Ha új falu táncanyagának elsajátításába kezdtünk, mindig kiutaztunk az adott településre – nem az egész együttessel, hanem akiket érdekelt a tánc annyira, hogy hajlandóak voltak időt szakítani rá; ez legtöbbször az együttes vezetőjén, Varga Jánoson kívül csak engem jelentett, de időnként csapódtak hozzánk mások is. Ilyenkor felnéztünk az ottani égre, beleszagoltunk a levegőbe, beszélgettünk a helyiekkel, megkerestük, mi maradt a tánc- és énekhagyományokból.
Videók
A Még mindig hallom, ahogy fütyürel… című koreográfiát Vincze Árpád kitűnő magyarszentbenedeki táncos emlékére készítettük.
Árpi bácsi 2018. január 9-én távozott el közülünk. Laurával ekkor döntöttünk úgy, hogy megemlékezünk róla. Kevés olyan embert ismerünk, aki párostáncainkat ennyire magas fokon művelte volna. Árpi bácsi nem csak a Küküllő-mente, de egész néptáncunk kiemelkedő egyénisége volt.
A XXVIII. Zalai Kamaratánc Fesztiválon előadásunkat mind a zsűri, mind a táncos szakma osztatlan elismeréssel fogadta. Az előadásért Táncos Előadói Díjat kaptam, a Zalai Táncegyüttes Együttesi Nívódíj 1. fokozatát pedig két produkciójával érdemelte ki, amelyből az egyik a mi búcsúszámunk volt. Köszönjük az elismerést!
Kapcsolat
