https://kosaruben.hu/wp-content/uploads/2018/11/cropped-16112527_1253300011391247_1827610465655932852_o-e1584979357602.jpg
cropped-16112527_1253300011391247_1827610465655932852_o-e1584979357602.jpg
https://kosaruben.hu/wp-content/uploads/2018/11/cropped-16112527_1253300011391247_1827610465655932852_o-e1584979357602.jpg
Még előtte néhány hónappal láttam egy videót az interneten, amin – akkor még nem tudtam, hogy – az Ordasok táncoltak legényest. Azt a felvételt annyiszor néztem meg, hogy szinte fejből tudtam a koreográfiát. Egész nyáron lázban égtem, hogy a táborban talán mi is legényest fogunk tanulni. Így is lett. Ekkor kezdtem el ismerkedni a kalotaszegi legényessel, amely azóta is a legkedvesebb táncaim közé tartozik.
Ha új falu táncanyagának elsajátításába kezdtünk, mindig kiutaztunk az adott településre – nem az egész együttessel, hanem akiket érdekelt a tánc annyira, hogy hajlandóak voltak időt szakítani rá; ez legtöbbször az együttes vezetőjén, Varga Jánoson kívül csak engem jelentett, de időnként csapódtak hozzánk mások is. Ilyenkor felnéztünk az ottani égre, beleszagoltunk a levegőbe, beszélgettünk a helyiekkel, megkerestük, mi maradt a tánc- és énekhagyományokból.